'Maguk az akkumulátorok is külön fejtörést okoztak. Thorne a Nissan új lítium-ion elemeit választotta, amelyek rendkívül hatékonyak a súlyukhoz képest.'
A fenti idézet akár egy kormányhivatalnoktól is jöhetne egy leendõ tender megbeszélésén, melyet emissziómentes autók beszerzésére terveznek kiírni. A forrás valójában Michael Crichton 1990-es novellája – mely késõbb nagysikerû mozifilm lett – a Jurassic Park. Majd húsz évvel késõbb a Nissan még mindig az iparág vezetõ márkája a lítium-ion elemek fejlesztésében. A Nissan elektromos autó fejlesztésének története, ha nem is a dinoszauruszok idején, de meglehetõsen régen kezdõdött, 1947-ben. Ez egy egyedülálló idõszak volt, úgy az autóiparban, ahogy az elektromos autók fejlesztésében is. A II. Világháborút követõ évek energiahiányából kifolyólag a Japán kormány arra ösztönözte aziparágat, hogy elektromos autók fejlesztésével enyhítsék a válság hatását.
[8]A “Tama Elektromos Autó” a Tokyo Electric Car Company gyártmánya volt, mely vállalat a Nissan-ba késõbb beolvadt Prince Motor Co. õse. A Tama, melyet a munkájukat a háború után elvesztõ katonai repülõ mérnökök fejlesztettek, cserélhetõ ólom-sav akkumulátorokról mûködött, 3.3 kW (4.4 LE) teljesítményével 35 km/h végsebességre volt képes. A 65 km-es hatótávolságával többnyire taxiként használták, de készült egy kompakt platós verzió is belõle.
Ahogy a legendákban él, a Tama elérte a 35.2 km/h-s végsebességet is, és akár 96 kilométert is meg tudott tenni két feltöltés között, ami jelentõsen jobb a prospektusban szereplõ adatnál, amely egy hivatalos minisztériumi teszt eredménye volt. Az autót 1950-ig értékesítették, amikor Japán háború utáni kilábalása jó úton haladt, és az olajellátás stabilizálódott.
Napjainkban, mikor az olaj jövõje ismét bizonytalan, és a gazdasági rendszer feszültsége egyre nõ, szükségtelen magyarázni, hogy az elektromos technológia fejlesztése megfelelõ válasz a társadalmi szükségletekre, és az iparági versenyre – ezek a Nissan elektromos autó fejlesztéseinek mozgatórugói. Az elsõ lítium-ion akkumulátort a Sony Corporation fejlesztette ki 1990-ben, majd rögtön a Sony bejelentésének másnapján, a Nissan elkezdte tanulmányozni a technológia autóipari alkalmazásának lehetõségeit, majd 1992-ben együttmûködésbe kezdett a társasággal.
[6]Erõfeszítéseik elsõ gyümölcse 1995-ben született, mikor a Nissan bemutatta a „Prairie EV”-t, a világ elsõ lítium-ion akkumulátorral hajtott autóját. A Prairie EV-t kizárólag flották számára értékesítették, és nagyjából 30 példány kelt el belõle.
„A szakma túlnyomó többsége, köztük saját kollégáinkkal is, szkeptikus volt a lítium-ionrendszerrel szemben” - emlékszik vissza Hideaki Horie, az EV Technológiai Fejlesztõ Központ vezetõ szakértõje. „Azért választottuk a lítium-ion technológiát, mert hittünk a benne rejlõ lehetõségekben és autóipari alkalmazásában, sokkal inkább, mint az akkor elterjedt nikkel hibrid megoldásban.”
A Prairie EV egyik legkülönlegesebb bevetése az volt, mikor Japán Északi Sarki Kutatócsoportjának támogatására éveket töltött szélsõséges sarkvidéki körülmények között. 2000-ben, mikor a Prairie EV-t hideg idõjárási viszonyokban tesztelték a Nissan hokkaidói tesztpályáján, a csoport szállóhelyének tulajdonosától kapták a tippet, hogy a Nemzetközi
Sarki Kutatócsoport épp egy elektromos autót keres a norvégiai ny-alesundi kutatóközpontjába. Ez a település a föld legészakibb települése, a 79. szélességi fokon.A Nissan mérnökei úgy gondolták, hogy ez egy nagyszerû lehetõség egy tartós és különlegesen hideg viszonyok közti tesztre, melyet õk maguk egy melegebb helyrõl követhetnek nyomon. A sarki kutatók egy hengeres lítium-ion akkumulátorral szerelt Pairie
EV-t kaptak kölcsön. A Prairie EV mindenféle Nissan támogatás és szervizelés nélkül napi szolgálatot teljesített a reptér, a város és a kutató állomás között, valamint – és ez lényeges – a meteorológiai megfigyeléseknél. Ilyen mûveleteknél különösen fontos az emissziómentes jármûvek alkalmazása, hogy azok ne szennyezzék be a kutatási mintákat szén-dioxid kibocsátásukkal.
„A Nissan elektromos autója kiválóan szimbolizálta azon szándékunkat, hogy a Nemzetközi
Sarki Kutatóközpont környezetét ne károsítsuk a kutatómunka során” – emlékszik vissza Dr. Hajime Ito, a NySMAC elnöke. „A látogatóba érkezõ VIP vendégeinket a Prairie EV fogadta a kifutópálya mellett, hogy minden zaj és kipufogógáz nélkül szállítsa õket a városba. Tudományos célokra is nagyszerû jármûnek bizonyult, mint például állatok megfigyelésénél, amikor hangtalanul és szagtalanul közelíthettük meg õket.”
[7]2006-ban, hat év hibátlan szolgálat után, a Prairie EV egyszer csak megállt. Mivel a 35 állandó lakossal bíró Ny-Alesundban nem volt Nissan márkaszervíz, az autót visszaküldték a Nissanhoz kivizsgálásra. A mûvelet közben a mérnökök megkönnyebbülve vették észre, hogy a problémát csak egy levált kondenzátor okozta. Amint megjavították, a Prairie EV rögtön éltre kelt, és bár az akkumulátor celláinak teljesítménye kissé csökkent is, bebizonyosodott, hogy a lítium-ion technológia tartós és megbízható szélsõséges viszonyok között is.
1997-ben, két évvel a Prairie EV bemutatkozása után a Nissan bemutatta a lítium-ion akkumulátoros Altra EV-t (Japánban R\\\'nessa EV néven került forgalomba). A modell a legzöldebb autó díját is megkapta a Zöld Kalauz a Személygépkocsikhoz és Teherautókhoz laptól 1999-ben. Japánban és az Egyesült Államokban forgalmazták és közel 200 darabot gyártottak belõle.
Az elsõ példányokat közüzemi cégek vásárolták meg, többek között a Dél-Kaliforniai Edison Vállalat, a Csendes-Óceáni Gáz és Elektromos Szolgáltató Vállalat, és a Los Angeles-i Víz és Energiaszolgáltató. Késõbb közterület-felügyeleti szolgálati autóként is használta a Santa Monica-i Rendõrség. Egy idõben még Altra EV-t is lehetett bérelni a Los Angeles-i Nemzetközi repülõtéren.
Altra EV (1997)
[1]A kisbusz, SUV és kombi egyvelegébõl összegyúrt Altra EV-nek viszonylag hosszú tengelytávja volt, 2,799 mm, ami 4,869 hosszal párosult, melyek majdnem megegyeznek a 2010-es Nissan Maxima 2,776 mm-es tengelytáv értékével, illetve 4,841 mm-es hosszával.
Az akkumulátorok töltését a hûtõrácson elhelyezett elektromágneses aljzat segítségével, indukciós elvû töltéssel oldották meg, ami bevált, biztonságos, és felhasználóbarátmegoldás volt. A 83 lóerõs motor nagy teljesítményû neódium-vas-bór ötvözet mágnest tartalmazott, amely egyedülálló, 89%-os hatékonysággal dolgozott. Az Altra EV 12 modulból álló lítium-ion akkumulátor egysége az utasfülke padlója alá került, és a mindennapi használatra alkalmas, 130 km-es hatótávolsággal rendelkezett (vegyes autópálya/városi használatban). A felszereltség részét képezte az ABS és az energia visszanyerõ fékrendszer, és az autó 120 km/órás végsebességgel, és 400 kg körüli terhelhetõséggel rendelkezett. Az Altra EV olyan extrákkal is kényeztette utasait, mint a klímaberendezés, elektromos ablakok, központi zár, prémium hi-fi berendezés, és két elsõ légzsák.Röviddel az Altra EV bemutatása után, a Nissan azt a célt tûzte ki maga elé, hogy egy kompakt és kevésbé sokcélú, kifejezetten elektromos autónak szánt modellt fejlesszen. Az eredmény a legendás Hypermini lett, melyet 1999-ben mutattak be.
[3]A Hypermini egy pehelysúlyú, különösen merev alumínium térvázzal rendelkezett, neódium mágneses szinkronmotorját nagyteljesítményû lítium-ion akkumulátorok táplálták. 200 voltos érintésmentes indukciós töltõjével körülbelül négy órát vett igénybe az elemek feltöltése. A Hypermini hatótávolsága 115 km volt, míg végsebessége elérte a 100 km/h-t. Az autót széles körben használták Japánban és az Egyesült Államokban, többek között a Kaliforniai Egyetemen és Yokohama város autó-megosztó programjában.
2655 mm-es hosszával és 1550 mm-es magasságával, a különleges formatervû kétüléses
Hypermini vonzotta az emberek tekintetét, bármerre járt. Még két Egyesült Államokbeli mozifilmben, A hercegnõ naplója 2-ben és a Sleepover-ben, és a japán animációs sorozatban, a Shigofumi-ban is szerepet kapott.Az ezredforduló az akkumulátorok fejlesztésében is fordulópontot jelentett. A Nissan jelentõs lépést tett, mikor a NEC vállalattal kompakt laminált lítium-ion akkumulátorok
fejlesztésébe kezdett, hogy kiváltsák az addig használatos hengeres felépítésû elemeket. Az újonnan fejlesztett laminált elemek azonos méretben kétszer annyi energiát képesek tárolni. Egy hasonlattal élve, így egy kis spagetti szószos üveg elégséges egy pezsgõsüveg energiáját eltárolni.
[9]Szórakoztató elektronika és különösen a mobiltelefonok területén tett elõrelépéseknek köszönhetõen az akkumulátorok fejlõdése is felgyorsult az utóbbi évtizedben.„Úgy is mondhatjuk, hogy az akkumulátor-fejlesztõk hálával tartoznak a tini lányoknak, akik különösen fontos mobiltelefon felhasználók, és igen magasak az elvárásaik” - mondja Horie. „Szeretnének még többet csevegni és e-mailezni kevesebb töltési idõvel. A mobiltelefonok evolúciója kétségtelenül felgyorsította az akkumulátor technológia fejlõdését.”Az elemek méretének folyamatos csökkentése nem csak a mobilok és laptopok, de az autók tervezésére is hatást gyakorol.
[4]„Számtalan tervezési kötöttség alól felszabadít, ha elektromos meghajtásra épül egy autó” – mondta Shiro Nakamura, a Nissan Motor Co. tervezési részlegéért felelõs vezérigazgató helyettese. „Például lehetségessé válik, hogy a gépháztetõ meredeken lejtsen, ami az autó formájára és légellenállására is hatást gyakorol. Az autó súlypontját különösen alacsonyra lehet helyezni, ha az elemeket a padló alá helyezzük, vagy a motort egyenesen a kerekekbe foglaljuk. Sõt, elektronikus kezelõszervekkel az utasteret teljesen elválaszthatjuk a motortértõl. A Pivo-ban és a Pivo2-ben alkalmazott megoldásokkal be akartuk mutatni, hogy milyen lehetõségeink nyílnak a dizájn és a mobilitás területén. Ezek a koncepció autók forgó utaskabinnal, és külön-külön mozgó kerekekkel rendelkeztek.” Az elsõ Pivo a 2005-ös Tokiói Autószalon egyik sztárja volt, amit a Pivo2 két évvel késõbb sikeresen megismételt. A Nissan elektromos autó fejlesztési törekvéseit és azoknemzetközi eseményeken való bemutatását folytatandó, a 2007-es Frankfurti Autószalonon bemutatták a Nissan Mixim elektromos sportautót, amit a Nissan NUVU követett (szó szerint új nézõpontot hozva a városi közlekedésbe) a 2008-as Párizsi Autószalonon. A NUVU ötletesen reprezentálja a Nissan környezetvédelmi elkötelezettségét, napelemekkel a teljes üvegtetejében, és újrahasznosított anyagok felhasználásával az utastérben.
Az elektromos autók területén 60 évig betöltött vezetõ szerepével a jövõbe tekintve, a
2010-es év a hagyományos közlekedésbõl a teljesen emissziómentes közlekedésbe való átmenetet fogja jelenteni, és ezt a folyamatot a Nissan elektromos autóinak új generációja fogja vezetni.
A Nissan elektromos autójához hasonló modellek egy újabb lépéssel közelebb visznek minket ahhoz az idõhöz, mikor a Nissan lítium-ion akkumulátorral mûködõ jármûvei a nagyvárosok dinoszauruszokkal tömött vidámparkjain fognak tisztán és hatékonyan átgördülni, mert az már nem csak a filmek és könyvek világában lesz lehetséges.Akkor már a belsõégésû motorral hajtott autók fognak a dinoszauruszok szerepében tetszelegni./Autósoldalak.hu/
|
