A rendszer a motorosok és más jármûvek vezetõi számára juttat el figyelmeztetõ jelzést, amelyet a mûholdas GPS forrásokból nyert adatokból számol ki. Ez különösen akkor fontos, amikor valaki egy keresztezõdéshez közeledik, s a rendszer figyelmezteti az útját potenciálisan keresztezõ más jármûvek jelenlétére, azaz megteremti a kikerülés lehetõségét.
A bemutatón megtapasztalható volt, hogy a Honda életmentõ technológiája nyolc másik gyártó jármûveivel is zavartalanul folytatott kommunikációt.
[7Az európai kutatási adatok azt mutatják, hogy a motorkerékpárok részvételével bekövetkezõ balesetek jelentõs részében az ok az észlelési hiba volt, s a rendszer ezt a hibát segít kiküszöbölni.
A jármûvek közötti kommunikációs rendszer fejlesztése része a Honda azon erõfeszítéseinek, hogy a kétkerekû motoros jármûvek is biztonságosabbak legyenek. A Honda megközelítése felöleli a megelõzõ, az aktív és a passzív biztonság elemeit. A fejlesztések nyomán létrejött technológiák között említhetjük a motorkerékpáros szimulátort és oktatóprogramot, amelyeket a veszélyek felismerésének elsajátítására használják. A motorkerékpáron alkalmazott elsõ légzsákot – amely a biztonság terén fontos mérföldkõnek számít – 2006-ben, egy Gold Wing-en mutattuk be. Idén vezettük be az elsõ elektronikusan szabályozott Kombinált ABS-t a szupersport motorkerékpárok számára, amely nagyszerû fékezési jellemzõkkel ruházza fel a motort a legszélsõségesebb útviszonyok között, s nagy elõrelépés az aktív biztonság területén.
A Honda fejlesztései a jármûvek közötti (V2V) rendszerek terén
[8]A Honda ezt a technológiát az ASV (Fejlett Biztonságú Jármû) program keretében fejlesztette ki [Japánban, s jelenleg ezzel kapcsolatos projektekben vesz részt Japánban, Európában és az Egyesült Államokban. A Honda jelenleg ASV programjának negyedik fejlesztési fázisában tart. Az ASV-4 rendszerben vezeték nélküli kommunikációs egység állapítja meg a jármûvek helyzetét, haladási irányát egymáshoz képest, illetve információkkal látja el a jármûvezetõket a közeledõ jármûvekrõl, illetve az úton lévõ akadályokról. Az ASV-3 technológia bemutatására 2005-ben került sor, s az ASV-4 a fejlett biztonsági technológiák terén végzett kiterjedt kutatások, adatgyûjtés és együttmûködés alapján jön létre.
Mi a jármûvek közötti (V2V) kommunikáció?
A V2V kommunikáció gyorsan, egyszerû és tömörített formában továbbítja az információt, amely segíti a motorosok és autósok észlelési folyamatait. A jármûvek között a helyzetre, a haladási irányra, a menetdinamikára vonatkozó adatok cserélõdnek ki. A motorkerékpárok vezetõi biztonságos módon fogadhatják az õket figyelmeztetõ jelzéseket a Head-up kijelzõn (a szélvédõre vetített adatok), illetve a sisakba épített kommunikációs rendszeren keresztül. Egyik esetben sem kell levenniük tekintetüket az útról. Az autósok információkat kaphatnak a közelükben tartózkodó autókról és a motorkerékpárokról, s a figyelmeztetõ jelzések például a navigációs rendszer kijelzõjén is megjeleníthetõk.
Honda fejlett HMI
[1]A jármûvek közötti (V2V) vagy a jármû és az infrastruktúra közötti kommunikáció hatékonysága nagymértékben függ az úgynevezett HMI-koncepción, azaz az ember és az általa vezetett gép közötti interfészen. A Honda alapos kutatásokra alapozva a németországi Car 2 Car eseményre kifejlesztett egy egyszerû, logikus és intuitív HMI rendszert a gyorsabb és könnyebb felismerés érdekében. A biztonság érdekében a kritikus helyzetekben látható és hallható jeleket egyaránt generál a rendszer. A HMI vizuális része a motorkerékpár mûszerfalának felsõ élénél található – azaz a lehetõ legközelebb a motoros látómezejéhez –, hogy a motoros anélkül fogadhassa és dolgozhassa fel az információkat és jeleket, hogy a tekintetét le kelljen vennie az útról. A megjelenõ fények intenzitása, színe és helyzete adja meg számára intuitív módon a potenciális veszély helyzetét és komolyságát. A vezetõ észlelését segítendõ, illetve a potenciális veszély részletezése érdekében a motoros sisakjában – amely Bluetooth kapcsolatban áll a jármû fedélzeti rendszerével – szöveg is hallható. Ez a fejlett HMI hozzájárul a biztonságosabb motorozáshoz.
A motorosok biztonsága különleges megfontolást igényel, hiszen a motorkerékpáros balesetek természete is sajátos. Az ilyen jellegû balesetek okaikban és következményeikben is eltérnek az autós balesetektõl. A motorkerékpáros balesetek döntõ többségét az okozza, hogy a közlekedés másik részt vevõje egyszerûen nem veszi idõben észre a motorost az úton, illetve nem képes annak távolságát és sebességét helyesen megítélni. Ennek több oka is van.
Elõször is, a motorkerékpár homlokfelülete sokkal kisebb, mint egy autóé vagy egy teherautóé. Ezért nemcsak könnyebb nem észrevenni, de más jármûvek még el is takarhatják a forgalomban. Mivel kisebb a felülete, a motoros jobban beleolvad a környezetébe. Egy motorost például egy személyautó A-oszlopa is kitakarhat rövid ideig, amikor körforgalomhoz közelednek.
[2]Másodszor, a motorkerékpárok sebességének és távolságának megítélése is nehezebb, ezért többen vétenek hibát ebben. Ehhez is kisebb méretüknek van köze, de szerepet játszik benne a motorkerékpárok világítási rendszerének néhány elõnytelen jellemzõje is. A Honda ezt a problémát a Láthatóságot Javító Dizájn-nal igyekszik kezelni; a tesztek alapján sikerrel, hiszen az autóvezetõk az új kiképzésû motorokat könnyebben veszik észre, sebességüket és távolságukat helyesebben ítélik meg.
Statisztika
1999-ben az Európai Unió által finanszírozott projekt (MAIDS, azaz a motorkerékpáros balesetek mélyreható tanulmányozása) vizsgálta a motorkerékpáros balesetek okait. A kutatók között olyan partnerek voltak, mint az ACEM (az európai motorkerékpár-ipar), a FIM és a FEMA (nemzetközi és európai szintû motorkerékpáros szervezetek).
[6]Összesen 910 motoros baleset adatait gyûjtötték össze öt európai országból. Úgy találták, hogy a balesetek 88 százalékát emberi hiba okozta, 8 százalékukat külsõ környezeti okok idézték elõ (rossz idõjárás vagy rossz közúti infrastruktúra). Az esetek 37 százalékában maga a motoros volt a baleset okozója, míg az esetek felében a másik jármû vezetõje volt a felelõs. Ennek az 50 százaléknak a további csoportosítása során arra derült fény, hogy ezeknek a baleseteknek a 72 százaléka történt észlelési hiba miatt, amikor a vezetõ nem látta a motorost. 3 százalékban „értelmezési” hiba történt – a vezetõ látta a motorost, de agya nem motorosként azonosította –, míg az esetek 20 százalékában hibás döntések vezettek a balesethez (látták a motorost közeledni, de folytatták a megkezdett manõvert).
Ebbõl következik, hogy a motorkerékpárok láthatóságának kérdését kezelnünk kell.
Hogyan segíthet a V2V kommunikáció?
A MAIDS kutatás megvizsgálta leggyakoribb motorkerékpáros balesetek konfigurációját. Majdnem 35 százalékuk a két fõ konfigurációba tartozott: baleset keresztezõdésben, amikor az ütközõ jármûvek egymással merõleges úton haladtak, ütközés balkanyarban (Írországban és az Egyesült Királyságban jobbkanyarban), amikor két egymással szemben közeledõ jármû közül az egyik kanyarodás közben keresztezi a másik útját.
A fenti helyzetekben a V2V kommunikációs rendszer kompenzálhatja az észlelési hibákat vagy a pillanatnyi figyelmetlenséget. A rendszert olyan helyzetekben is teszteljük, amikor az ember érzékszervei nem feltétlenül megbízhatók az adatgyûjtésben. Erre az egyik példa a holttér, ami annak ellenére jelen van, hogy a vezetõ belenéz a visszapillantó tükörbe. Hasonló példa a megkülönböztetõ jelzést használó jármûvekkel kapcsolatos, hiszen a vezetõ hallja ugyan a szirénát, de nem tudja megállapítani, hogy a szirénázó jármû milyen irányból közeleg, mekkora a sebessége, és éppen hol van? Problémás helyzet adódhat abból is, ha a vezetõ látja ugyan a motorost a visszapillantó tükörben, de – különösen éjszaka vagy rossz idõben – nem képes helyesen felmérni annak sebességét, távolságát.
A Honda és a Car 2 Car Kommunikációs Konzorcium
A Honda hisz abban, hogy modern biztonsági technológiáinak bemutatásával közelebb kerülhetünk a valamennyi közlekedõ biztonságát javító, közös megközelítéshez.
[2]A CAR 2 CAR Kommunikációs Konzorcium olyan non-profit szervezet, amelyet európai jármûgyártók hívtak életre, és nyitott a beszállítók, a kutatási szervezetek és további partnerek elõtt. A Car 2 Car Kommunikációs Konzorcium célja, hogy a jármûvek közötti kommunikáció eszközeivel tovább javítsa a közlekedés részvevõinek biztonságát.
A Honda már több mint egy évtizede folytat kutatásokat a jármûvek közötti kommunikáció területén önállóan, illetve Japánban és az Egyesült Államokban közös kutatási projektek keretein belül is. Az európai motorosok biztonságának növelése érdekében a Honda 2005-ben teljes jogú tagja lett a Car 2 Car Kommunikációs Konzorciumnak. Vállalatunk egyértelmû célja, hogy integrálja a motorkerékpárokat a V2V rendszerekbe. A részt vevõ felek közös célkitûzése olyan közös standardok megalkotása minden jármû, így a motorkerékpárok számára, amelyek segítségével bevezethetõ a C2C CC rendszer az európai piacokra.
A Honda saját fejlesztései
[5]A kutatás a jármûvek közötti és az infrastrukturális kommunikációs rendszerek területén újabb lépés a kényelmi és biztonsági technológiák fejlesztésében. A Honda eddigi világelsõ alkalmazásai és fejlesztései között említhetjük például a világ elsõ autós navigációs rendszerét, amely ma már nagyon sok autóban megtalálható; az ütközés erejét mérséklõ fékrendszert, amely növeli az utasok biztonságát, és ütközés közeli helyzetekben automatikusan mûködteti a fékrendszert; a sávtartó asszisztenst az európai modellekben; a gyalogosokat felismerõ intelligens éjjellátó berendezést; és az elsõ autó adatrendszert egy autógyártótól a Honda Internavi navigációs rendszerben./Autósoldalak.hu/
|
